Oldal kiválasztása

A legtöbb nagy bánya esetében a bányászati tevékenység sikeréhez jelentős infrastrukturális beruházásokra van szükség. A széles körű pénzügyi válság nyomán azonban a bányászati ágazatban óriási tőkeszűkösség tapasztalható, a befektetők és a finanszírozók pedig alacsonyabb kockázati profilú és megbízható hozamú befektetéseket keresnek. Ezzel párhuzamosan az új bányaprojektek egyre távolabbi régiókban valósulnak meg, ami nagyobb léptékű és összetettebb infrastrukturális követelményeket eredményez. Végezetül a helyi érdekeltek részéről egyre nagyobb a nyomás, hogy a kizárólag bányászati célú infrastruktúrafejlesztésen túlmenően többcélú/többcélú infrastruktúra fejlesztésére is sor kerüljön az ásványkincsekből származó érték növelése érdekében. E tendenciák együttes eredménye rendkívül megnehezíti a bányavállalatok számára, hogy a létfontosságú infrastrukturális követelményeket támasztó projektekbe való beruházáshoz szükséges tőkét biztosítsák. Mindezeket figyelembe véve e cikk célja annak megértése, hogy a bányavállalatok hogyan javíthatják az infrastruktúra-fejlesztés finanszírozásához való hozzáférést.

A bányavállalatok a nagy infrastrukturális igényű projektek finanszírozásához való jobb hozzáférést strukturálják

A bányászati ágazatban, a pénzügyi közösségben végzett alapos kutatás és az írásos tanulmányok alapján azonosították azokat az átfogó modelleket, amelyekkel a bányavállalatok finanszírozáshoz juthatnak a hatalmas infrastrukturális igényű projektekhez. További megállapítások szerint, bár van rendelkezésre álló tőke, a befektetéseket akadályozza a nem vonzó kockázat-visszatérülési profil, valamint az eszközfinanszírozás és -fejlesztés nem egyértelmű szerepe és felelősségi köre. Ez különösen igaz azokra a projektekre, ahol az infrastruktúrát többcélú/többcélú felhasználásra szánják, mivel ezek a projektek általában bonyolultabbak, többnyire magasabb finanszírozási igényűek, és gyakran magas szuverén kockázattal és gyenge jogalkotási és szabályozási keretekkel rendelkező régiókban találhatók. Mindezek a tényezők együttesen súlyosbítják a finanszírozási kihívást.

A bányavállalatok számára a nagy infrastrukturális elemeket tartalmazó projektek finanszírozására szolgáló fő átfogó modellek a következők:

  • Solo: Egyes bányavállalatok önállóan finanszírozzák, építik, működtetik és tartják fenn infrastruktúrájukat.
  • Szerződés: A bányavállalatok részben vagy teljes egészében befektethetnek a Solo modell keretében, és partneri kapcsolatba léphetnek egy vagy több harmadik fél szolgáltatóval, aki(k) vállal(nak) kötelezettséget a projekt infrastrukturális komponensének kiépítésére, működtetésére és karbantartására.
  • Állami finanszírozás: Míg a hitelképes országok képesek voltak tőkét bevonni a tőkepiacokról bányászati infrastruktúrájuk fenntartásához, a kevésbé fejlett, kedvező hitelminősítéssel nem rendelkező országok bányaprojektjeik finanszírozásához a multilaterális ügynökségek, például a Világbank és más intézmények kedvezményes finanszírozására támaszkodtak, akár közvetlen hitelnyújtás, akár hitelminősítés révén.
  • Vállalati finanszírozás: A vállalati finanszírozás során a finanszírozók kölcsönt nyújtanak a projekt szponzorának, aki a bevételt a projekt finanszírozására használja fel, általában egy helyi leányvállalaton keresztül. A vállalati finanszírozás előnye, hogy gyakran jobb feltételekkel nyújtják, mint a korlátozottan visszaváltható hiteleket, mivel a szponzor teljes működése a visszafizetés forrása.
  • Projektfinanszírozás: A projektfinanszírozás során a finanszírozók nem egy vállalati vagy állami szervezetet, hanem magának a projektnek (ebben az esetben a bányászati infrastruktúrának) a pénzáramlását tekintik az adósság visszafizetésének forrásaként. A projektet “szerződésen alapuló” finanszírozási technikának is nevezik, mivel a projekt különböző résztvevőinek felelősségi körét több szerződésben határozzák meg. A finanszírozók a finanszírozási döntésüket a projekttársaságnak az e szerződések szerinti teljesítésre való műszaki és pénzügyi képességének vizsgálata alapján hozzák meg.
  • Speciális célú jármű: Egy befektető vagy befektetőcsoport egy független finanszírozási eszközön keresztül finanszírozhatja, építheti, birtokolhatja és üzemeltetheti az infrastrukturális eszközt.
  • Köz-magán társulások: A közszektorbeli hatóság, egy bányavállalat, multilaterális fejlesztési bankok és esetleg más magáncégek közötti közép- vagy hosszú távú szerződésekre utal, amelyekben az infrastruktúra finanszírozása és felelőssége a projekt tervezése, építése, üzemeltetése és karbantartása során össze van kötve.

E modellek bármelyike hatékonyan finanszírozhat egy nagy infrastrukturális igényű projektet, és a projekt jellegétől, valamint az érintett felek kockázati profiljától és szükségességeitől függően kombinálva vagy külön-külön is alkalmazható.

Hogyan lehet javítani az infrastruktúra-fejlesztéshez szükséges tőkéhez való hozzáférést.

Az infrastrukturális beruházásokhoz szükséges tőkéhez való hozzáférés megkönnyítése érdekében a bányavállalatoknak csökkenteniük kell a kockázati profilt, és meg kell határozniuk a szerepeket és felelősségi köröket az eszközfinanszírozás, az építés-üzemeltetés és a karbantartás területén. Nem valószínű, hogy bármilyen infrastrukturális beruházási modell megoldja ezeket a problémákat. A vállalatoknak, a fogadó kormányoknak és a befektetőknek inkább azt kell mérlegelniük, hogyan javíthatják a meglévő modelleket a kihívások leküzdése érdekében. Az alábbiakban ismertetjük az ehhez szükséges hatékony módszereket:

  • Az infrastrukturális beruházások kockázati profiljának minimalizálása
  • Az elvárások kezelése
  • A befektetők új osztályának mozgósítása

Ezek a megközelítések önállóan vagy együttesen is alkalmazhatók az infrastruktúrafejlesztéshez szükséges tőkéhez való hozzáférés növelésére.

Kockázatkezelés

Jelenleg a bányászati ágazatban a beruházási tevékenységet akadályozó egyik tényező a jelentős beruházási kockázatok jelenléte. A bányavállalatok alapvető problémája a beruházási projektek alapos tanulmányozása, a kockázatértékelés és a beruházási kockázatkezelés.

A beruházási kockázat és az előre megtervezett gazdasági eredmények elérésének bizonytalanságát csökkentő intézkedések megfogalmazásakor figyelembe kell venni a szervezet azon képességét, hogy a kockázatot átruházza egy biztosítótársaságra; a kockázatoknak a beruházási projekt valamennyi résztvevője közötti újraelosztását és az önbiztosítást.

ha Ön egy bányavállalat, amely infrastrukturális projektfinanszírozást vagy befektetőket keres, kérjük, most vegye fel a kapcsolatot a Damalion szakértőjével.